Naivák Hollywoodon túl/innen

 Fiatal női sorsok ábrázolása - legyen az film, könyv, zenemű, kifogyhatatlan aktualitással bír a téma, és egyfajta örök romantikával, ami sose kopik ki belőle. Mégis megvan a veszélye, hogy unalmassá vagy elcsépeltté válik a megszülető alkotásokban. Bármennyire is aktuális ugyanis, az utak, amiket ezek a művek kijelölnek, gyakran bevett klisékből építkeznek: az elhagyatottság, a kiszolgáltatottság, a szerelem és a gyász, a kötelességtudat és a szenvedély küzdelme egymással - olyan toposzok ezek, melyek szinte kiáltanak a felhasználásért újra és újra. És épp az, hogy én már legalább három bejegyzésben értekezhettem ennek kapcsán a megfilmesített, avagy megírt prostituált-történetekről, ékes bizonyíték arra, milyen hamar fordul önmaga ismételgetésébe ez az egyébként méltán népszerű témakör.

 Még ha engem, szintén fiatal lányt, olykor el is szórakoztatnak a kevésbé kiemelkedő alkotások is, nem szabad szemet hunyni a buktatók felett, melyek vontatottá és dögunalmassá tehetik e filmeket mindazok számára, akik nem érzik magukat közvetlenül megszólítva. Vagy túl szentimentálisak lesznek, és érdektelenül csöpögősek, vagy túlságosan habosak és rózsaszínek. Nem véletlen kapott mára félig kedveskedő, félig pejoratív felhangot a "lányregény" fogalma, de akár a "romantikus komédia" is (amik között persze szintén lehetnek jók, kiemelkedve a sztereotíp tucatáruk tömegéből). 

 A téma továbbélését azonban biztosítja az, hogy időről időre mégis születnek olyan filmek, melyek aztán jóval többek lesznek, mint gyereklányokat lekötő, romantikus költemények. Elkápráztatnak vagy megbotránkoznak, vagy egyszerűen csak megérintenek, különleges, vagy épp mélységesen hétköznapi sorsokat bemutatva. De minden esetben az életről mondanak el valamit, amit talán így, ilyen formában, nem fogalmaznánk meg magunkban, ha nem látjuk ezeket a filmeket.

 Sophie Schoukens Marieke, Marieke című filmje, mely német-belga filmdrámaként került bemutatásra a mozikban, azonnal gondoskodik róla, hogy félig kíváncsi, félig borzongó döbbenettel merevedjünk székünkbe már a film legelején. Legtöbbünkből legalábbis garantáltan ezt a reakciót váltják ki azok a bár diszkrét, mégis egyértelmű filmkockák, melyek az alig húszéves, kócos és törékeny Marieke-t idősödő férfiak karjába helyezik. Nem is egy karba: eleinte még az egyes férfiak megkülönböztetése is gondot okozhat, bár az végig nyilvánvaló, hogy ősz hajuk, ráncos-foltos bőrük és olykor pocakjuk is erősen sugallja a javukra írható legalább 40 éves korkülönbséget. Kezdetben hát csupán zavart elméjű örömlánynak tűnik Marieke, akiről ezen kívül eleinte csak annyit tudunk, hogy árva - apja meghalt gyerekkorában, most anyjával él -, és egyébként egy csokoládégyár (stílusosan: belga film!) "angyalaként" kézzel készíti az édességet. Aberráltnak tűnő szexuális érdeklődését a fényképezés iránti szenvedélye spékeli meg: kislányos ruhácskái alatt nap mint nap magával hordja öreg szeretőiről készült fényképeit, melyek intim közelségből mutatják be a férfiak egyes testrészeit, kezdve az ártatlan fültől egészen a nemi szervig. "Szeretem a tökéletlenséget" - vallja Marieke, illetve elmondja: a férfi, aki tudja, hogy már nincs sok hátra neki, teljesen átértékeli az életet, és valóban megbecsül minden pillanatot. Később azonban fény derül rá, ez az extravagáns életmód jóval több, mint egyszerű hóbort. Szép lassan kibontakozik a lány mögött sejthető családi tragédia: az apa korai, rejtélyes halála, az anya titkolózása, a hajdani barát megjelenése, a lány kétségbeesett menekülése a bár idős, de odaadó férfiak szeretetébe. S mindez tovább sodródik és fokozódik egészen addig, míg a történet valódi tragédiába nem torkollik/torkollhatna, ami aztán rákényszeríti anyát és lányát, hogy szembenézzenek és megbékéljenek egymással.

 Marieke, Marieke (színes, feliratos, német-belga filmdráma, 85 perc, 2010)
 Rendezte: Sophie Schoukens
 Főszerepben: Hande Kodja, Caroline Berliner, Jan Decleir, Barbara Sarafian

 (Nem a legelegánsabb megoldás, de mivel YouTube-on sem magyar, sem angol nyelvű trailert nem találtam, nem tudtam beágyazni az oldalra a videót, így csak linket tudok adni az előzeteshez) 

 Umut Dag filmjében (amely állítólag a rendezőnő saját tapasztalatain is alapszik), A második feleségben a Törökországból Bécsbe szakadt Ayse "ártatlanabbnak" tűnik, mint Marieke: látszólag mit sem sejtve, az elválás keserű könnyeivel indul útnak a világ másik, sose látott végére újdonsült férjével, és annak családjával. A fiatal férj gyanúsan visszafogottan és csendesen örül a lakodalomnak, míg aztán a bécsi lakásban mindjárt első este feláll, és kötelességtudóan magára hagyja feleségét az apjával. Ekkor már egyértelművé válik: Ayse csak papíron a fiú felesége, valójában az apáé, akinek első felesége, a nagybeteg Fatma maga határozta el, hogy így rendezi el családja sorsát. A helyzet azonban meglehetősen bizarr, hiszen a hat gyerek közül ketten már saját családot alapítottak, és nem is élnek a szülőkkel, és még a kisebbek közül is ketten vannak csak, akikről biztosan megállapítható, hogy egyáltalán valamivel fiatalabbak a frissen érkezett pótanyánál. Ayse ennek ellenére, örökös szerény mosolyával, zokszó nélkül veszi vállára az új élettel járó nehézségeket: a szűnni nem akaró házimunkát, a gyerekek szeszélyeit, a nála legalább 30-35 évvel idősebb férfival megosztott közös ágyat, a hamarosan bekövetkező terhességet, és Fatma szinte irreális, túláradó szeretetét és gondoskodását. A csavart aztán az adja, hogy mindenki meglepetésére nem a beteg feleséget, hanem az egyébként teljesen egészségesnek tűnő apát temetik el: az első feleség meggyógyul, a második pedig vele együtt megözvegyül. A még mindig csendes és szerény Ayse szeme kinyílik a világra: megtanul németül, dolgozni kezd, és bár óvatos és félénk, nem tudja elrejteni magát a férfiak érdeklődő tekintete elől. Egy idő után már nem is akarja: ez azonban rettenetes erejű indulatokat indít el a családban.

 Mindkét filmet ajánlom, kendőzetlenül és egyszerűen beszélnek valóságos sorsokról, a lányregény és a romantikus mesék cukormáza nélkül igazán érdekessé, és szívszorítóan hitelessé téve egy-egy fiatal lány történetét.

 A második feleség / Kuma (színes, feliratos, osztrák filmdráma, 93 perc, 2012)
 Rendezte: Umut Dag
 Főszerepben: Nihal G. Koldas, Begüm Akkaya, Vedat Erincin, Murathan Muslu, Alev Imak

 És hasonlóképp itt az előzetes.

 [Akinek pedig épp nincs affinitása ezekhez az agyalós dolgokhoz, hallgassa meg az alábbi fantasztikus sanzont Jacques Brel-től, mely Schoukens filmjének is címadója volt:]